A szifiliszszűrés gyakori indikátorai és klinikai alkalmazása

A szifiliszszűrés gyakori mutatói

A szifiliszt a bőrgyógyászok "szimulációs mesternek" nevezik a klinikai megnyilvánulások sokfélesége miatt. Jelenleg a szifilisz diagnózisát elsősorban szerológiai vizsgálatok határozzák meg, mivel hiányoznak olyan népszerű berendezések, mint a sötétmezős vagy fluoreszcens mikroszkóp. A különböző antigén-előkészítési módszerek miatt a vizsgálati módszerek két kategóriába sorolhatók:

1. Nem Treponema pallidum antigén teszt, beleértve: (1) Nem Treponema pallidum szérum teszt Az ilyen típusú tesztek antigénjei kardiolipinre, lecitinre és koleszterin szuszpenzióra oszthatók, amelyek az antikardiolipin antitestek kimutatására szolgálnak. Mivel ezek a tesztek ugyanazt a standardizált antigént tartalmazzák, az érzékenység hasonló. Három általánosan használt: ① a nemi betegségek kutató laboratóriumi tárgylemeztesztje (VDRL); ② szérum fűtetlen reagin slide teszt (USR); ③ gyors plazma-reagin gyűrűkártya teszt (RPR). Felhasználható klinikai szűrésre és kvantitatívan felhasználható gyógyító hatás megfigyelésére.

2. Treponema pallidum antigén teszt, beleértve: ① Fluoreszcens Treponema pallidum antitest abszorpciós teszt (FTA-ABS); ② Treponema pallidum hemagglutinációs teszt (TPHA); ③ Treponema pallidum fékteszt (TPI), stb. Ezek a tesztek nagyon specifikusak, és főként diagnosztikai tesztekre használják.

Az elsődleges szűrővizsgálat során a legtöbb kórházban nem végeznek VDRL-t a problémás működés miatt. Az USR és az RPR a VDRL-n alapuló továbbfejlesztett kísérleti módszerek. A művelet egyszerű, az eredmény szabad szemmel is megítélhető. Specifikusságuk és érzékenységük azonos, ezért széles körben használják őket. .

A megerősítő tesztben a TPHA-t és a TPPA-t széles körben alkalmazzák egyszerű működésük, specifitásuk és jobb érzékenységük miatt, mint az FTA-ABS. Általánosságban elmondható, hogy a hamis pozitív eredmények okának kizárásával és az anti-IgG Treponema pallidum antitest megerősítésével a tesztben, még akkor is, ha a kezelés kellően standardizált, az eredmény továbbra is pozitív lehet, ezért nem használható a gyógyító hatás megfigyelésének alapjaként. , kiújulása és újbóli kezelése.

A hamis pozitív és a hamis negatív "gyakori"

Technikai okokból kifolyólag mindkét típusú szifilisz-szerológiai vizsgálat biológiai álpozitív és álnegatív problémákkal rendelkezik. Például: szisztémás lupus erythematosus, reumás szívbetegség, ízületi gyulladás, májcirrhosis, vastagbélrák, intravénás kábítószer-használat, terhesség, cukorbetegség, rubeola, filariasis, tuberkulózis és más akut és krónikus fertőző betegségek téves pozitív eredményekhez vezethetnek. Az ilyen álpozitív eredmények nagyon alacsony titerrel rendelkeznek a kétszeres hígítás után, általában 1:8 alatt, ami tisztázható a két típusú teszt kombinálásával. A teszt érzékenysége, prozona jelensége (a Treponema pallidum antitest magas szérumkoncentrációja gátolja az antigén-antitest agglutinációt), és a szifilisz fertőzés hossza hamis negatív teszteredményekhez vezethet, például: Az RPR pozitív aránya primer és harmadlagos szifilisz esetén 85 százalék, 80 százalék. A klinikai adatokkal és újbóli vizsgálattal kombinálva az álpozitív és hamis negatívok kizárhatók.

Hogyan tekintheti meg az ellenőrzési eredményeket

Amikor a szifilisz teszt vizsgálati eredményeit nézzük, az előzetes szűrővizsgálatot, a megerősítő tesztet és a beteg klinikai és epidemiológiai adatainak átfogó elemzését célszerű kombinálni. Általánosságban elmondható, hogy azok a betegek, akiknek az RPR és USR tesztje pozitív volt az elsődleges szűrővizsgálatban és a negatív megerősítő tesztben, kizárja a fertőzést. Ha a megerősítő teszt TPI-re vagy TPHA-ra pozitív, de a kezdeti szűrővizsgálat negatív, akkor álpozitívnak minősül, vagy a szifiliszfertőzés meggyógyult (néhány beteg kezelés nélkül is meggyógyul). A szifiliszben szenvedő betegeket a szokásos kezelés után 2 évig követni kell. A nem Treponema pallidum tesztet az első évben 3 havonta, a második évben hathavonta felülvizsgálják. , szerofixáltnak és klinikailag gyógyultnak tekinthető. Ha az utóellenőrzés során a titer emelkedik, az kiújulásnak vagy újrafertőződésnek minősül, ezért szakorvosi konzultáció vagy kezelés szükséges.